Tállya története
Tokaj-Hegyalja és azon belül Tállya 2002-től, kultúrtájként a Világörökség részét képezi. Községünk Európa mértani középpontjában fekszik, és mint az évszázadok óta méltán világhírű Tokaji borvidék része, kétség kívül felejthetetlen élményekkel gazdagítja az idelátogató vendégeket.
A főtéren elénk táruló műemléki együttes épületeit végigjárva és megcsodálva még nem is gondolnánk, hogy a lábunk alatt is mesélni tudnának a falut behálózó hosszú pincék falai. Egykor ezek a földalatti rendszerek nemcsak titkos hírszállítás feladatát látták el, hanem védelmet is nyújtottak veszély esetén. Egyes leírások úgy tartják, hogy az egészen Boldogkőváraljáról induló Tállyát, a sárospataki várral összekötő földalatti járat olyannyira széles volt, hogy a hírvivő katonák lovas kocsival közlekedtek benne. Mindezt alátámasztandó, ma is találunk még olyan földalatti ágakat, ahol akár egy teherautó is meg tudna fordulni.
Református templomunk barokk stílusú. A katolikus Isten háza alapja középkori eredetű. Emellett hatalmas jelentőséggel bír a harangláb tövében szerényen meghúzódó evangélikus templomunk, melyben a szájhagyomány szerint Kossuth Lajost keresztelték. A neves eseményre mindmáig emlékeztet bennünket az eredeti állapotában megtekinthető keresztelőkút.
A szőlőfeldolgozás egyes mozzanatait megörökítő faszobrok mentén tovább sétálva eljutunk az Európa földrajzi középpontját szimbolizáló főnix madárhoz, és a szomorúfűz alatt megcsodálható híres kőzet- és ásványkiállításhoz. Az egyedülálló és különleges gyűjtemény Encsy György keze munkáját dicséri; a kőbe zárt természet, növény- és állatvilág által a Zempléni-hegység őstörténetébe enged betekintést.
Réges-régen, amikor az istenek és a mesebeli óriások még egymással hadban álltak, szörnyű csatáikban az istenek végső csapást mérve az ellenségre, az óriásokat megfosztották hatalmasra nőtt púpjaiktól, és azokat a magyar róna szélére csapták.
Az így kialakult Tokaji-hegyre később tündérek költöztek. A tüzet okádó hegy azonban sok gondot, bánatot okozott lakóinak, különösen a szerelmes tündérpároknak. Az egyik tündér ifjú a kráterbe veszett, szerelmes párja pedig mindhiába kereste, soha többé nem találta kedvesét.
Bánatában patakokban hullatta könnyeit, és addig-addig áztatta a hegyoldalt, míg a fájdalmas könnycseppek felszívódtak a venyigékben. A legenda szerint azért ilyen édes és napszínű a tokaji bor.
Eddig a mese, ugyanis a vidék és a nedű valódi világhírnevét a tridenti zsinat hozta meg, mikor Draskovics György 1562-ben egy ebéd alkalmával tállyai borral kínálta IV. Pius pápát.
Ő elragadtatásában így kiáltott fel:
,,…patrem sanctum talia vina decent”
avagy: